– Nem elég kihívásról kihívásra haladni, fontos tudatosítani, hogy állunk a külső és belső erőforrásainkkal. Néha elgondolkodni, hogy egy-egy sikeresen megoldott helyzetben milyen tulajdonságaink segítettek. Ezeket be kell építenünk az önbizalmunkba, hogy bármikor mobilizálhassuk őket, támaszkodhassunk rájuk. Akkor tudunk sikeres vezetők, vállalkozók lenni, ha ismerjük a reakcióinkat, ha nem nyomjuk el az érzéseinket, hanem iránytűként használjuk őket, hogy mások érzéseit is megérthessük. Egy jó vezető nem elsősorban a szakmájában jó, hanem például az emberek motivációinak megértésében. Ez az út az önismerettel kezdődik – magyarázta a szécsényi találkozón Al Ghaoui Hesna, aki a lelki alkalmazkodóképességtől a félelmek felvállalásán át a kudarcok sikerbe fordításáig előadásában a hallgatósággal együtt nagy utat járt be.
A félelem arcai
A ma már édesanyaként és írónőként (is) aktív Hesna személyes tapasztalatain keresztül érzékeltette, miként lehet traumatikus helyzeteken túllépni, a lelki egyensúlyt visszanyerni, jobb állapotban kijönni egy krízisből, mint amilyenben előtte voltunk. Mint mondta, szíriai édesapja révén már korán kialakult benne az érdeklődés a Közel-Kelet iránt, amely később munkája egyik központi területe lett. Mint háborús tudósító, a konfliktuszónákban számos olyan szituációt átélt, amelyek emberi tűrőképességét ostromolták. Ezek a munkák nemcsak szakmai kihívást, hanem lelki próbatételeket is jelentettek.
– Volt, hogy egy háborús győzelmet ünneplő tömeget egyetlen ember, aki kémnek nevezett minket, újságírókat, egy perc alatt ránk uszított. A feldühödött tömeg elől épphogy visszaértünk az autóba, amit kívülről is tovább ütöttek. Akkor ébredtem rá, hogy háborús környezetben, ahol a legkisebb fenyegetés is hatalmasnak tűnhet, a civil lakosság is veszélyt jelenthet ránk. Másnap egy másik városban az emberek barátságosan invitáltak a házukba ebédre, a félelem ott a jót hozta ki belőlük. Hálásak voltak, amiért az életünket kockáztatva tudósítunk róluk. A félelem tehát ellentétes érzéseket válthat ki: dühöt, agressziót, megvetést éppúgy, mint reményt, emelkedettséget, elfogadást. Sokszor kicsiben is így bánunk egymással, amikor a hétköznapokban nem érezzük magunkat biztonságban.
Élet az oroszlánok után
Az előadó ugyanakkor hiszi – és ezt is saját példával támasztotta alá –, hogy a félelem sokszor segít minket a legtöbbet kihozni magunkból. Elárulta, hogy gyerekként kimondottan lassú, fantáziáló típus volt, aki a poroszos oktatási rendszerben nem igazán tudott kiteljesedni. Azonban felnőttként, amikor válságövezetekben kezdett dolgozni, a nyomás és a félelem a gyorsaságot, a hatékonyságot, a precizitást hozta elő belőle. Ezeket a tulajdonságait nem ismerte korábban, ám a félelemmel való szembenézés során felfedezte őket, amikor kiélezett helyzetekben fizikailag messze a határain túl teljesített, és mentálisan is végig fókuszált maradt. Ebből tanulva úgy véli, a rutinzónánkból kilépni elsőre ijesztő lehet, hiszen kontrollvesztést okoz, de új erőforrásokat, személyiségjegyeket is mobilizál.
